és még egy áramlásmérőnk is”. Ülünk a tárgyalóasztalnál és beszélgetünk arról, hogyan lehet a mért értékeket megjeleníteni, tárolni, és ami ilyenkor még szokásos. Akkor az iFIX SCADA szoftver megfelelő lesz - egyezünk meg. De hogyan jut el minden mért adat a SCADA
számítógépbe? „Minden eszközünknek van RS-232 illesztője” – meséli büszkén a felhasználó. És ismertek a protokollok is, ahogyan az eszközök beszélnek? „Erre gondol?” - kérdezi, és mutatja a gépkönyveket; természetesen mindegyik más protokollt támogat és egyik sem Modbus. „Ezt meg tudják oldani?” Természetesen, sok fejlesztőeszközünk van rá –hangzik a válasz; a legjobb lenne, ha minden eszközzel Modbus/TCP felületen kommunikálnánk, mert (i) szabványos, későbbi eszközöknél még jól jöhet; (ii) kihasználhatjuk a meglévő Ethernet hálózatot; (iii) később az üzemi intelligencia rendszer kialakításhoz (hatékonyság elemzés, termék- és termeléskövetés) is megteremti.Van egy ügyes fiú, aki jól tud programozni, biztos olcsón, gyorsan és jól megírja ezt is. Ekkor kicsit eluralkodik a szkepszis: és készített már hasonló alkalmazást? Milyen eszközzel? A valós idejű programozásban is jártas? Elég kényes kérdések… A szokásos csönd. Mi lenne, ha nem kellene programozni senkinek, elég lenne a protokollokat egy eszköz tudomására hozni, amelynek a Modbus/TCP felülete már készen van. Aztán egyszerű generálás után minden terepi eszköz már beszélne. „Mi ez az eszköz?” A MOXA legújabb szoftverterméke, a Protokoll Konverter (rövidítve MPC). „Ez igazán érdekes, és milyen PC-n lehet futtatni a kész alkalmazást?”.
Akkor most PC vagy IPC? Egyik sem: EC!
Hol helyezzük el a protokoll konvertert? –hangzik a kérdés. A „műszerterem megfelelő hely lenne”, ahol a SCADA gép fog működni, ezen futhatna az összes illesztő program is. „De még jobb lenne, ha a terepi szintre tennénk egy ipari PC-t!” Mi lenne, ha nem kellene az eszközillesztéshez sem mozgó alkatrészt, sem merevlemezt, sem ventillátort tartalmazó, hagyományos – akár ipari - PC? „Ez lehetővé teszi, hogy közvetlenül a technológia mellé tegyük a számítógépet? És a hőfok, rázkódás, illetéktelen hozzáférés?”. A beágyazott számítógépek (EC: embedded computer) erre lettek kitalálva: akár extrém hőmérsékleti tartományban, a terepen alkalmazhatóak, és mivel nincsen kijelző és billentyűzet (hacsak valaki nem igényli), így védett is. Egyszerűen az Ethernet hálózatra csatlakoztatjuk, és az adatok már száguldanak is az adatgyűjtő számítógépbe. „És ez a megoldást támogatja az MPC? És az operációs rendszer?” Lehet akár Windows CE, akár Linux, ki melyiket szereti: az MPC mindkettőn működik.
Délután öt óra – a protokollok elkészültek - mondja Gergő kollégám. De hát csak reggel kezdtél hozzá! Az MPC három előnyét kihasználva igen gyorsan haladtam. Mik ezek az előnyök?
1. Az MPC motorba a soros és a hálózatos kommunikáció egyaránt beépítésre került. A felhasználó részéről semmilyen programozás nem szükséges, hiszen az MPC motor transzparens módon kezeli az adatátvitelt mind a két tipusú kommunikációs port tetszőleges kombinációjában.
2. A port-port kommunikációt ellátó driver programozható. A legtöbb terepi rendszer illesztésénél csak kisebb simításokra van szükség: csak ki kellett próbálni, és működtek. Az MPC motor használatával ezek a módosítások gyakorlatilag azonnal elkészülnek, akár a driver módosításáról, akár a meglévő driverhez történő új csatorna hozzáadásáról van szó.
3. A motor többszörös driver használatát is támogatja egy csatornán belül – ez egyszerűsíti és modulárissá teszi a tervezést, ezáltal az alkalmazás konfigurálása hihetetlenül egyszerűvé válik.
Másként szólva, a rendszer 85%-ban kész, mielőtt a munkát elkezdenénk.
Ha én rendszerintegrátor lennék… Akkor erősen elgondolkodnék a fenti példán. Költség oldalról: mennyibe kerül egy fejlesztőnek egy illesztő driver megírása, ha akár magas szintű, ugyanakkor real-time programozói eszközt használ. Hogy is szól az ököl-szabály tétel: „minden programsor megírása (teszteléssel, belövéssel) legalább 10 dollárba kerül: akár gépi kód, akár C++; ezért érdemes magas szintű nyelvet használni, persze, hogy milyen gyorsan fog futni, az más kérdés …). Vagy számoljunk órabérrel? Mennyi idő kell egy ilyen program megírásához? 200 óra? Vagy több?
A másik kérdés: egy rendszerintegrátor hogyan tudja befektetéseit megsokszorozni, magyarul: hogyan és hányszor lehet eladni egy drivert? Egyszer, mert úgyis lemásolják? Védőkulcsot gyártat hozzá (kerül, amibe kerül)? Vagy a MOXA EC család hardver eszközeibe tölti le a kész programot, ahonnan csak ő tudja kiolvasni, és módosítani?
Tehát egy szolgáltatást nyújt egy eszköz értékesítésével!
Aki lejegyezte: Bóna Vilmos.
Aki a rajzot készítette: Kovács Gergely (akinek még erre is maradt ideje a protokollok elkészítése mellett).
Ha Ön többet szeretne megtudni az MPC szoftverről, kattintson ide.
